Mindannyian ismerünk rossz vezetőket, akiknek beosztottai szenvednek a rossz és érthetetlen döntések következményeitől. Vajon mi történik ezekben a vezetőkben ilyenkor? Mit érezhetnek, mit gondolhatnak a nyilvánvalóan rossz döntések meghozatalakor? Ha jobban megvizsgáljuk a kérdést egy döntési-spirálhoz jutunk, amely egy olyan szervezeti légkörhöz vezet, ahol mindenki rosszul érzi magát.
A spirál kezdőpontjában általában egy – vagy több – szervezeti döntés meghozatala áll: a vezetőnek meg kell hoznia egy döntést, ami sok esetben konfliktussal jár. A vezető ezt a konfliktust nem akarja felvállalni, ezért valahogy megpróbálja elkerülni. Az elkerülés egy folyamat, amely sok apró rossz döntésből áll, amellyel “körültáncolja” a konfliktussal-járó döntést. Azért, hogy ezeknek a döntéseknek legyen létjogosultságuk és a csoport számára érhetők, elfogadhatók legyenek, csúsztatásokat vet be, esetleg elterelő-feladatokkal látja el csoportját. Az érintettek érzékelik a “felesleges köröket”, a többletmunkát és érzik, hogy valami nem stimmel. Megpróbálják megérteni a helyzetet és kérdéseket tesznek fel a döntéshozónak. A vezető (döntéshozó) erre válaszul egyre keményebben érvel és a végére már ő maga is elhiszi a gyenge lábakon álló stratégiát. Ez a folyamat a vezetőtől és a beosztottaktól is rengeteg energiát rabol el, így a valóban fontos feladatokra nem tudnak koncentrálni .
A végeredmény egy olyan szervezet, ahol mindenki rosszul érzi magát: A vezető belecsúszott egy olyan labirintusba, amin csak nagy nehézségek árán tudja magát átverekedni. A beosztottak pedig nem értik mi történik, ezért az utasításokat tudomásulvéve, motivációjukat vesztve vegetálnak vagy elhagyják a szervezetet.
Erre a spirálra azért volt szüksége a vezetőnek, hogy meghozza a nehéz, de konfliktusos döntést. Végül ez megtörténik (és ezzel el is érkeztünk a spirál aljához), de addig a vezető is rengeteg időt és energiát pocsékolt el, a beosztottjai pedig elvesztették motivációjukat és rosszabb esetben a céget is elhagyták.
by 